Hipertónia miatti teltség
Tartalom
A belgyógyászat alapjai 1.
Édes István, Dr. Nánási Péter A szívizomzat működését meghatározó tényezők A szívizom teljesítőképességét három egymástól független tényező szabályozza, amelyek in vivo szimultán változ hat nak, egymást befolyásolják és a változások mértékétől függően módosul a szívizom működése az összehúzódások ereje. Ez a három tényező az a előterhelés preloadb az utóterhelés afterload és c az összehúzódó képesség.
Az előterhelés a szívizom nyugalmi rosthosszúságát meghatározó tényezők összességét jelenti. A nyugalmi rosthosszúságot a bal kamra végdiastolés térfogata jellemzi, amelynek a növekedésével, bizonyos határok között 2,2 µm nyugalmi sarcomer rosthosszúságig növekszik az összehúzódó erő a verővolumen.
Az előterhelés növekedése tehát tartalék mechanizmust diastolés rezerv jelent a verőtérfogat és a perctérfogat növelésére.
Magas koleszterinszint
Az előterhelés legfontosabb meghatározója a vénás visszaáramlás, amit elsősorban a fizikai aktivitás, a perifériás érellenállás és a vénák tónusa befolyásol. Az előterhelés egyéb tényezőktől is függ teljes vértérfogat, a vértérfogat pillanatnyi megoszlása, venodilatatorok, intrathoracalis és intrapericardialis nyomás stb. Az utóterhelés azoknak a tényezőknek az összeségét jelenti, amelyek a összehúzódás megindulását követően az összehúzódás ejectio hipertónia miatti teltség hatnak.
Ezek közül a legfontosabb az aortaimpedancia, amelyet elsősorban a perifériás érellenállás határoz meg. Az aortaimpedancia kisebb mértékben függ az aorta falának viszkoelasztikus tulajdonságaitól és a vér viszkozitásától is.
Az utóterhelés másik lényeges eleme a kamrai falfeszülés, amely a Laplace-törvény szerint a kamra sugarával lineárisan növekszik. Ezen összefüggés alapján a dekompenzálódott és tágult bal kamrafal feszülése lényegesen meghaladja a normális méretű kamra feszülését növekszik a kamra sugara.
Ez energetikailag kedvezőtlen és növeli az utóterhelést. A krónikus utóterhelés növekedése következtében kialakuló balkamra-hypertrophia növekvő kamrafalvastagság ellensúlyozza, csökkenti a falfeszülést.
A kamrafeszülés befolyásolásával az előterhelés is közvetlenül szabályozza az utóterhelést. Növekvő előterhelés, növekvő bal kamrai végdiastolés térfogattal és falfeszüléssel jár, amely növeli az utóterhelést. Összehúzódó képesség.
Mi befolyásolhatja a vérnyomást?
Az összehúzódó képesség a szívizom olyan belső tulajdonsága, amely az elő- és utóterheléstől függetlenül is szabályozza az összehúzódások erejét.
Állandó elő- és utóterhelés során az összehúzódás az inotrop állapot növekedése fokozza, az összehúzódás csökkenése pedig gyengíti az összehúzódások erejét.
Szabó Gyuri bácsi a Galagonyás teakeverékről
A klinikumban elsősorban a pozitív inotrop szerek digitalis, béta adrenerg agonisták, foszfodiészteráz-gátlók, kalciumérzékenyítők stb. Az összehúzódást a szívfrekvencia is befolyásolja. A frekvencia hirtelen növelése fokozatosan, lépcsőszerűen növeli az összehúzódások erejét, majd egy új — magasabb szintű — egyensúlyi állapot alakul ki. A frekvencia csökkentésével ennek a jelenségnek a fordítottja észlelhető.
A Crohn-betegség tünetei
A szívműködés szabályozása kóros körülmények között Kórtani szempontból a fokozott keringési megterhelésre a bal kamra különböző módon válaszolhat. A nyomásterhelés aortastenosis, coarctatio aortae, magas vérnyomás stb. A kamrafal vastagságának a növekedése csökkenti a falfeszülést, amely kedvező, kompenzatorikus jelenség.
A térfogatterhelés aortainsufficientia, mitralis insufficientia, veleszületett billentyűhibák az előterhelés növekedése miatt excentrikus hypertrophiához és a bal kamra üregének jelentős kitágulásához vezet.
A bal kamraüreg átmérőjének növekedése fokozza a falfeszülést, ami kedvezőtlen az utóterhelés növekedése miatt. A kiegyenlítő mechanizmusok hipertónia miatti teltség lépcsője az, hogy a fokozott igényekhez növekvő vénás visszaáramlás a bal kamra a végdiastolés térfogat növekedésével válaszol, amely a megnövekedett nyugalmi rosthosszúság miatt erőteljesebb összehúzódásokat nagyobb verőtérfogatot eredményez.
Ez növeli a perctérfogatot, és így a szív alkalmazkodik a megnövekedett igényekhez. A bal kamra alkalmazkodóképessége azonban korlátozott, mivel a nyugalmi rosthosszúság növekedése csak egy optimális pontig 2,2 µm-es sarcomerhossz biztosítja az összehúzódási erő növekedését. Humorális szabályozás A szívelégtelenség kialakulása során csökken a perctérfogat és a vese vérátáramlása. A csökkent vese vérátáramlás hatására növekszik a juxtaglomerularis renintermelés. A fokozott renintermelés aktiválja a renin-angiotenzin rendszert.
A renin-angiotenzin rendszer fontos szerepet tölt be a vérnyomás vasoconstrictioa vízháztartás aldoszteron és a szöveti proliferáció génaktiválás szabályozásában. A humorális renin-angiotenzin rendszer mellett újabban fontos szerepet tulajdonítanak a szöveti, helyi renin-angiotenzin rendszernek is. Idegi szabályozás A szimpatikus idegrendszer reflektorikus adrenerg aktiváció keringésszabályozó szerepe elsősorban a szívelégtelenség kialakulása során válik jelentőssé. A szívelégtelenség súlyosságával párhuzamosan növekszik a keringő katecholaminok mennyisége.
A pozitív inotrop hipertónia miatti teltség a béta-adrenerg jelfogórendszer közvetítésével hipertónia szövődménye meg. A megnövekedett szimpatikus tónus a kialakuló érösszehúzódás miatt növeli a perifériás érellenállást és az utóterhelést.
Hosszú távon kimerül a szívizom szöveti katecholamin tartaléka. A növekedett katecholaminszint által kiváltott folyamatok kompenzatorikus jellegűek a csökkenő vérnyomás kiegyenlítésérede hosszú távon inkább a bal kamra elégtelenség súlyosbodását okozzák a növekvő utóterhelés, illetve a béta1-adrenerg receptorrendszer szöveti szintjének csökkenése miatt.
Szív- és keringési elégtelenség kialakulásának sejtes mechanizmusa Az utóbbi évtizedekben a kardiológiai kutatások fejlődése tisztázta a szívelégtelenség kialakulásának molekuláris és sejtes okait. Az egyes humán gének azonosítására genetikai térképek állnak a rendelkezésre és fejlődött a kísérletes szívgyógyászat is.
Ma Aliz napja van. Holnap Albert és Lipót napja lesz. Amennyiben a szisztolés vérnyomásérték tartósan vagy magasabb, és a diasztolés érték 90 vagy magasabb, akkor magasvérnyomás-betegségről beszélünk, amit kezelni kell. A magasvérnyomás-betegség okozta legfontosabb panaszok: gyakori fejfájás, főleg a tarkótájon, ingerlékenység, idegesség, szédülés.
Az idült túlterhelés okozta keringési elégtelenség klinikai hipertónia miatti teltség csoportba többféle betegségforma is beletartozik ischaemiás cardiomyopathia, billentyűbetegség okozta szívelégtelenség, dilatatív cardiomyopathia stb. Celluláris eltérések a krónikus szívelégtelenség kialakulása során. A szívelégtelenség kialakulása során kórosan csökken a ß-adrenerg- jelfogók sűrűsége is a jelfogó foszforilálódik és inaktiválódik.
A krónikus túlterhelés okozta keringési elégtelenség kapcsán hipertónia miatti teltség ß-adrenerg rendszer működésében több eltérés is ismertté vált. Ezeknek az a lényege, hogy csökken a ß-adrenerg rendszer aktiválhatósága, ami elsősorban a ß1-adrenerg jelfogószámnak sűrűségnek a csökkenésével magyarázható. A jelfogószám csökkenése a szérum növekedett katecholamin szintje miatt kialakuló downregulatio következménye 4.
A kezelés angiotenzinkonvertáló enzimgátlók, angiotenzin II receptor-blokkolók, ß-adrenerg-blokkoló vegyületek, vízhajtók stb. A szívizom ingerképzése és ingerületvezetése Fiziológiásan az ingerület a sinuscsomóban keletkezik nomotop ingerképzés és innen terjed végig a szívizom elektromosan aktiválható tömegén.
Ingerképzésre a sinuscsomón kívül a pitvar-kamrai határon elhelyezkedő atrioventricularis csomó, továbbá a Purkinje-sejtekből felépülő intraventricularis ingerületvezető rendszer elemei is képesek. E hierarchiában a magasabban elhelyezkedő szívritmus-szabályozók saját frekvenciája nagyobb, ezért a szívműködés ütemét mindig a legmagasabb szinten elhelyezkedő aktuálisan működő ritmusszabályozó frekvenciája határozza meg a sinuscsomó kiesésekor pl.
A ritmusszabályozó sajátságú sejteket az különbözteti meg a munkaizomrostoktól, hogy magukra hagyva őket ritmikus elektromos aktivitásúak.
Panaszok, tünetek és szövődmények
A legegyszerűbb spontán aktivitású rendszer pozitív és negatív feed-back mechanizmus együtteseként értelmezhető. Az akciós potenciál felszálló szára alatt a depolarizáció önmagát erősítve robbanásszerűen alakul ki.
A depolarizáció hatására olyan ioncsatornák aktiválódnak, amelyek a membránt ismét negatív potenciálokra polarizálják. Ismétlődő kisülések akkor jönnek létre, ha van a rendszerben olyan depolarizáló hatású áram, amely a repolarizált membránt ismét a hipertónia miatti teltség közelébe depolarizája. A nodális szövetek ezekkel a sajátságokkal rendelkeznek. A repolarizációt a depolarizáció hatására aktiválódó IK áram aktivációja indítja el.
Mi az a koleszterin?
A spontán diastolés depolarizáció meredekségének legfontosabb élettani szabályozója a hiperpolarizációra aktiválódó ritmus-szabályozó-áram If. Így a csatorna aktivációja depolarizáló hatású áramot gerjeszt, amely a spontán diastolés depolarizáció előrehaladtával fokozatosan csökken. Az IK1 áram intenzitása nodalis szöveteken csekély, így nem rögzítheti a membránpotenciált negatív értékeken.
Katecholaminok hatására a felsorolt depolarizáló áramok intenzitása fokozódik. A paraszimpatikus aktiváció ellenkező hatású, sőt az acetilkolin csökkenti a spontán diastolés depolarizáció meredekségét. Mindkét hatás csökkenti a szívfrekvenciát. A szívizom ingerületvezetése Fiziológiásan a sinuscsomóban keletkezett ingerület meghatározott sorrendben aktiválja a szomszédos elektromosan ingerlékeny szöveteket.